csendszirom

 

 

 

"Mélyet lélegzik a csend...álmodik, és álmát össze nem törheted"  Fuchs Éva

 

 

 

 

"A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták" Adamis Anna 

 

 

 

"...valahol mintha valami nyílna
virága csönd álom a szirma." / Kányádi Sándor /


 

 

 

 

 

SÁRHELYI ERIKA : Csendpercek


mint márványban a finom erezet
úgy lopakszik át szívemen a csönd
elringat karján az emlékezet
s a béke mint gondosan vetett föld
lassú-szépen virágzik ki bennem
beborítva a gondok erdejét
csupa illat íz és fény a lelkem
a csend rám lopja könnyű köntösét 

 

 

 

 

 

 Orbán Balázs : Adj egy percet


Adj egy percet a csendnek,
Végre üvölthessen benned,
Tanítsa jó modorral,
Hogy kell embernek lenned!


Adj egy percet csendnek
S ne másnak:az embernek
Ősi szálait fondd újra
Kemény szövetté:a lelket!


Adj egy percet a csendnek
És hallgasd,hogyan serceg
Benned hangja,fájón
A tünődő őrületnek...

 

 

 

Tandari Éva : A Csönd Szigete vár ...



A Csönd Szigete az én kis otthonom .
Itt béke van ! ~ Jöjj el , ha elfáradtál nagyon ...
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját ,
és elfeledheted az Idő vad rohamát ...

Itt nem kérdez senki , ~ hát nem kell , hogy felelj ,
és nem kell hogy " jó " légy , hogy " modorra " ügyelj .
Az sem kell , hogy köszönj ; csak jöjj be , és pihenj !
~ Hogy erőd legyen küzdeni , ~ ha már muszáj , hogy menj ...

Az Élet egy küzdőtér , hol vad harcok dúlnak ,
hol döntő szerepe van minden órának , és napnak .
S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd !
~ Föl kell áldoznod azt is ; a túlélés tüzén ...

Nem érsz rá Szeretni ! ~ Virágot nevelni ,
s ha gyermeked kérdez , -- nincs időd felelni ...
Mindennapi harcod foggal - körömmel vívod ...
~ jöjj hát ide pihenni , ha már végképp nem bírod ...

Itt nincs IDŐ , nincs HARC , s nincs HATALOM
Itt a CSEND lépdel körötted , puha lábakon ...
Itt szabad sírni , és szabad semmit sem tenni ...
Itt szabad csak úgy egyszerűen ;
EMBERNEK LENNI ...  

 

 

 

 

Mező Ferenc : Rövidülések-részlet

Szavak, sejtelmek mögött
a hit fel- meg eltűnik, talán
párás tükröm túloldalán figyelsz, Istenem,
s csended játszik a szívbillentyűimen.

 

 

 

 

 

Somlyó Zoltán : Csönd...



Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - nem remélni...
Hogy csak az édes csönd legyen veled...

 

 

 

 

 

Rainer Maria Rilke : Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet


Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet,
mélyes mély életem, te;
mit akar a tőled, ah, értsd a szelet,
mire a nyír remegne.

Szól hallgatás hozzád, ne láss,
ne hallj, hagyd érzékeidet.
Add magad, engedj – s minden suhanás
ringat majd, úgy szeret.

S akkor, lelkem, terülj, kiterülj,
hogy élned sikerüljön,
áradj szét ünnepi öltözetül
mindenen itt eme földön.

/ Fordította: Tandori Dezső /

 

 

 

 

 

Dévényi Erika : A csend hangjai


A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik

 

 

 

 

Árvai Emil : Most csendre vágyom



Most csendre vágyom - de magamban is,
Hol gondolatoknak már zaja nincs.

Kérdéseimet is csendre intem,
Halk, szelíd hangot keresek éppen.

A találkozás csendjére vágyom:
A Mindenható, hogy rám találjon. 

 

 

 

Weöres Sándor: Csend

A félig nyitott ablakon
behajol a szél a szobába
a világűr csendje, magánya.

A bútor szögletétől
a légi fellegekig
és az égi csillagokig
a csend vonulása lakik.

Rozsdája
a lárma.

 

Komáromi János:  Csend




milyen csodálatos a csend
behunyom fáradt szemem
lassan felolvadok az időben
s lebegek magam felett.

körülöttem semmi,
mindenütt csak én
nyugodtan lebegek
az idő tengelyén

nincs korlát
nincs kapaszkodó
védőhálót csak
agyamban szövök

hálóm magam fölém terítem
ne vigyen túl messze a
gondolat
nem hagyhatom örökre
magukra a gondokat.

 

 

 

Koós Attila : Novemberi csendjeink


 

 

Fázom. Tenyered selymét
horgolják kinn a téli esték,
s néha lehull egy-egy csepp
emlék - s a csend még csendesebb.

Játszom, hogy megtalállak,
hol csillagok húznak rőt fátylat
és vonszolnak vérző szemeket:
látlak...s a csend még csendesebb.

Fájjon...vagy inkább mégsem.
Nem fájhatok Neked én sem.
Mit tehetnél, csak csendben tedd
értem...s csendünk még csendesebb.

 

 

 

 

 

Boda Magdolna: (Egyszer így lenne jó )




Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.

 

 

 

Cseh Katalin : Csöndövezet



Csöndövezet
Csönd övezett
Csöndben nyílik
A lélegzet
Csöndbe fúlnak
Kósza szavak
Csönd hajában
Rongyos szalag
Kalapnyi csönd
A polcokon
Csönd rágódik
A csontokon
Csönd szemében
Enyhe bánat
Láttál-e már
Feléd hajló
Csöndtől lucskos ágat?

 

 

 

 

Kaffka Margit : CSEND



Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- - Ily csendről nem tudok.

De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- - - E csöndet ismerem.

 

 

 

 Gősi Vali A csend hangja


 

 

 

Együtt voltam ma a csenddel

 

 némaság volt a szívemben.

 

 És ahogy a csendre leltem,

 

 dallam csendült a lelkemben.

 

 

 

 

 

 

                                                       Simogattam, melengettem,

 

 

                                                       hangtalanul átöleltem.

 S ahogy a csendet öleltem,
dalra kélt a szeretetem

 

Kormányos Sándor : Csend

 


Vágy voltam, mámoros, repkedő,
megöltél, azóta csend vagyok,
makacs hálót szövök köréd
és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned
és nem leszek többé oltalom,
bár hozzád bújok, átölellek,
de megöllek én is, jól tudom.

 

 

 

Kormányos Sándor : Szavakból a csendet...




Ma megint a csendet mormolom
mely néha visszalüktet
a semmiből, a semmin át,
és mégis szíven üthet.

Kimondhatnám a hallgatást,csak
magamból kéne adnom,     
Mert a széttört csendet szavakból
kell újra összeraknom...

 

 

 

Beney Zsuzsa : A csend



Még hallatszott a csend. Még milliónyi
szárny és fûrezzenés, a levegő
kristályai egymáson-zizegése
alvók lélegzete, az álmodók
úszó szárnyalása vagy zuhanása.
Az éjszaka bársonysötét zenéje,
süllyedése a porhanyós anyagba
magába fogadni a hangokat.
Csak a haldokló test elhallgatása
némítja el végleg a dermedő világot.
Nem a befagyott tenger ő, aki
nem mondhatja ki többé a szót: tenger vagy Isten.

 

 

Mécs László - A csend völgyében

 



A hold az égen már magasan fent volt.
Arany zenélő óra. Zenélt a szerelmeseknek.
De azért halálos csend volt.

A csermelyecske, mintha csak álomban, csak éppen ment. Volt.
Locsogva csobogott, csörgedezett.
De azért halálos csend volt.

A nyírfák ragyogtak. Zárdai rend volt.
A zenélő óra zenéjére remegve rügyezni kezdtek.
De azért halálos csend volt.

Egyetlen madár fütyölt. Minden mámortól ment volt.
Egy rezgő nyárfán fütyülgetett szívem.
De azért halálos csend volt.

Csend.

Fent
a dombon egy lány ült s a völgybe nézett,
vőlegényt várt és illatozta a mézet: neki.

Minden testrésze külön kivirult: neki.
Orcája rózsája irult-pirult: neki.
Szüzessége lilioma fölfehérlett: neki.
Szíve tulipánja harang-csodává érett: neki.
És nem jött senki.
Senki.

Csak én az Isten nagy csöndjével álmaimban,
a vándorok otthontalan csöndjével lábaimban.

A lány mellében félrevert a tüzes tulipán-harang,
bim-bam, bim-bam, bim-bam,
ajkáról sóhaj röppent mint vihar-mag
s a csönd völgyében alant
egy perc alatt
a nyírfákról lehullt a harmat,
megállt a rügyezés, a patak, a zenélőóra,
a völgy felett a sóhaj megnőtt mint a bóra.

A tulipán-harang vadul kalimpált: bim-bam.

Én tovább vándoroltam Isten csendjével álmaimban.

 

 

 

Szabolcsi Zsóka: A csend

A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok,
s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása,
örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje.
Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennemrekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.

vissza a címoldalra







csendszirom.qwqw.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by qwqw.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!